Rendező
Király Dániel
Dramaturg
Cseh Dávid
A premier buli minden egyes létrejövő színházi produkció rendkívül fontos eseménye. Ilyenkor az utolsó meghajlások után újra összegyűlik a teljes stáb, hogy megünnepeljék közös munkájuk gyümölcsét, megerősítsék az egymáshoz fűződő kötelékeiket, és folytassák az örökké változó előadáson való munkát, most már a premier közönség reakcióit is figyelembe véve. Ez a munka jó esetben felszabadult és örömteli, ugyanis a létrehozás első gesztusán túl van az alkotói közösség, és a nehéz munka után jár egy kis jól megérdemelt pihenés – és alkohol és tánc és bódulat – is
Különösen akkor fontos ez, amikor a munkafolyamat nem volt feltétlenül felhőtlen. Amikor van sok egyéb más is, amit ki lehet és kell beszélni közösen.
A Premier Bully színházi dinamikákról szól. Emberi kapcsolatokról színész és rendező, színész és színész, rendező és dramaturg, rendező és látványtervező, tehát színházi művészek és kollégák között. A ’bully’ szó az angolból ered: elsősorban iskolai szleng, amely olyan fiatalt jelöl, aki hatalmaskodik osztálytársai felett, üldözi a közösség szélére sodródott gyengébbeket, és önző indokból – gyakran félelemből – visszaél hatalmi helyzetével. Lehetne remek vezető is, ha szem előtt tartaná beosztottjai, csapattársai érdekeit és szempontjait is… Ugyanígy a kreativitás és az ihlet is lehet egyszerre szép és fenséges, a biztonságos színházi játék pedig olykor bizony kevésbé izgalmas, mint a lüktető, inspiráció által hajtott, bátor és vérre menő harc a színpadon.
Az Apertúra új előadásában azt vizsgálja, hogy mi mindent vagyunk hajlandóak feladni ahhoz, hogy színházat csinálhassunk. Ha a színházi próbafolyamat egyben tűzpróba, akkor mi marad a meghajlás végén?