HomeElőadások Kohlhaas

Részvételi színházi előadásunk kiindulási anyaga Kleist Kohlhaas Mihály című kisregénye, ami 1810-ben jelent meg először. Ahogy Babits Mihály fogalmaz, ez a mű „az igazságkereső ember örökérvényű tragédiája”.

A főszereplő valóban létező ember volt, Kleist ismerte a történetét, művének cselekménye az eredetivel nagyrészt megegyező. Kohlhaas egy fiatal ménessel Szászország felé indul, amikor a tronkai Vencel várnagya megállítja azzal az indokkal, hogy nincs útlevele. A várnagy zálogként visszatart két lovat azzal, hogy majd ha Drezdában kiváltja az útlevelet, hazafelé utazása során visszakapja őket. Kohlhaas Drezdában megtudja, hogy az útlevél megkövetelése tiszta önkényeskedés volt, ezért visszatérve a várba, el akarja vinni a lovait. Kohlhaas a törvénnyel nyíltan szembefordulva próbál meg igazságot szerezni magának: jogi ügyekben jártas lócsiszárból gátlástalan gyújtogatóvá és gyilkossá válik.
A kisregényből számos adaptáció született, köztük Sütő András drámája 1973-ban (Egy lócsiszár virágvasárnapja) és Tasnádi István műve 1999-ben (Közellenség). Ez utóbbi érdekességét az adja, hogy a történetet a két ló (a Kanca és a Csődör) mesélik el. A lovak perspektívája hasznos nézőpontnak tűnik a mi szempontunkból is, ők ugyanis egyszerre konkrét és közben mégis kellően elvont figurák ahhoz, hogy a történetet végigkövessék, annak egyes részleteire reagáljanak, bizonyos pontjain pedig a résztvevők felé nyissanak és közös gondolkodásra hívják őket.

A történet kapcsán olyan témákról tudunk majd a középiskolásokkal gondolkodni, mint a hatalom és a „kisember” viszonya, a kiszolgáltatottság, az igazságkeresés. Központi kérdésünk pedig az lehet, hogy meddig érdemes az embernek az igazságáért harcolni a hatalommal szemben?