Jézus tanításai szerint a békéhez vezető út a megbocsátás útja: aki képes megbocsátani az ellene vétkezőnek, az békére lel. Ezt a krisztusi tanítást igyekszik követni a három betelehemi pásztor is, akik személyesen köszönthették a Megváltót születése éjszakáján. De vajon hogyan érvényesíthető a békére való törekvés erkölcsi parancsa a valóságban? Az előadás nem kevesebbre vállalkozik, minthogy továbbszövi a három betlehemi pásztor történetét. Mi történt, miután hazatértek a kisded Jézus jászolából? Hogyan őrizték meg a békét lelkükben, Betlehemben és széles e világon?
„Nem hallgatunk tovább! Mi vagyunk a ti rossz lelkiismeretetek. A Fehér Rózsa nem hagy békén benneteket!”
A Fehér Rózsa a náci rezsimmel szembeni német ellenállási mozgalom volt a II. világháború alatt. Német diákok alapították, köztük Hans Scholl és húga, Sophie, akiket mélyen megrázott az a brutalitás, ahogy a nácik a zsidókkal és baloldali érzelmű emberekkel bántak. A csoport 1942 júniusa és 1943 februárja között hat náciellenes röplapot készített és terjesztett német egyetemeken. A hetedik röplap már nem jelenhetett meg, mivel a csoport tagjait a Gestapo letartóztatta. A fogság és a kínzások sem tudták megtörni a Scholl testvérpár elszántságát, akik mindvégig kitartottak ügyük mellett. A testvérek, más társaikkal együtt, a Volksgericht elé kerültek, és a bírósági tárgyalás során mindnyájukat nyaktiló általi halálra ítélték. Kivégzése előtt Hans Scholl ezt írta cellája falára: „Dacolva a túlerővel”, majd halála előtt így kiáltott fel: „Éljen a szabadság!”.
Mit tehet a kisember, ha a nagyemberek úgy döntenek, ideje fegyvert rántani?
Arisztophanész, az antik görög komédiaíró egy háborúkkal terhes korban álmodta színpadra színdarabjait. Hősei hétköznapi emberek, akik a legkülönbözőbb ötletekkel állnak elő, hogy megfékezzék a közvetlen közelükben dúló vérontást. A nők szex-sztrájkba kezdenek, egy vidéki földműves különbékét köt az ellenséggel, két fővárosi fiatal pedig annyira megelégeli ezt a zord világot, hogy elvonul a természetbe és a madarak népével összefogva megalapítja Felhőkakukkvárat, a föld fölött lebegő tökéletes várost.
Európai erózió. A közeljövő mindennapjaiból eltűnik a beszéd. Nincs miről, nincs kinek. De nincs megállás. Mindenki bejár dolgozni. Marad a monoton munkavégzés. Marad továbbá néhány kitörölhetetlen zenei motívum a levegőben, ami mégiscsak az életre emlékeztet. Így működik tovább az üzem azokkal, akik megmaradtak. Közben elkerülhetetlenül elfogy az idő.
A társulat író-rendezői éjszaka és hajnalban kiHalásszák az aznapi hírfolyam legizgalmasabb híreit, majd ezekből reggel tízre darabot írnak, napközben a színészek bepróbálják a hirtelen szült hírdrámát, délutánra felépül a díszlet, elkészülnek a jelmezek, hattól fényezés, héttől meg hadd szóljon.